A radioaktív sugárzások biológiai hatásai
|
Becsült dózis (Gy)
|
Betegek száma
|
Halálesetek száma
|
|
6 - 16
4 - 6 2 - 4 <2 |
21
21 55 140 |
20
7 1 0 |
|
Összesen:
|
237
|
28
|
A legnagyobb sugárzásnak kitett (6-16 Gy) személyeknél a besugárzás után 15-30 perccel már jelentkeztek a betegség első tünetei, főként hányás, láz. Az ebbe a csoportba tartozó 21 személy közül 20-an vesztették életüket súlyos, fájdalmas betegség után.
A kisebb sugárterhelést elszenvedőknél a tünetek kevésbé voltak súlyosak és nem jelentkeztek ilyen rövid idő alatt. A legsúlyosabb tünet általában a külső sugárterhelés miatti égési sérülések voltak. A 2 Gy-nél kisebb dózist kapottak között nem történt elhalálozás.
A sugárbetegségban szenvedőknél minden lehetséges orvosi beavatkozást megtettek, több-kevesebb sikerrel. A 4 Gy-nél nagyobb dózist kapott betegeknél 13 esetben hajtottak végre csontvelő-átültetést, a vérképző szervek károsodása miatt. Közülük 11-en haltak meg, mielőtt az új csontvelő elláthatta volna feladatát.
A lakosság sugárterhelése alapján készült előzetes becslésekhez képest a pajzsmirigy-megbetegedések a vártnál hamarabb jelentkeztek, és kisebb számban. Gyógyíthatóságuk viszont a vártnál (80-90%) rosszabb, gyakran tapasztalnak áttéteket, főként a tüdőben. 1996-ig három gyermek hunyt el pajzsmirigyrákban a táblázatban szereplők közül.
A gyermekkori pajzsmirigyrák előfordulása és gyakorisága az érintett területeken
1981 - 85
|
1986 - 90
|
1991- 94
|
||||
Esetek száma
|
Arány
(milliónként) |
Esetek száma
|
Arány (milliónként)
|
Esetek száma
|
Arány
(milliónként) |
|
Fehéroroszország
|
3
|
0,3
|
47
|
4
|
286
|
30,6
|
Ukrajna
|
25
|
0,5
|
60
|
1,1
|
149
|
3,4
|
Oroszország
|
0
|
0
|
3
|
1,2
|
20
|
10
|
Az elemzések szerint az emelkedésben részben az érintett gyermekeknek az eddiginél sokkal gyakoribb orvosi felülvizsgálata is szerepet játszik. Ezen kívül azt is meg kell említeni, hogy a gyermekkori pajzsmirigyrák gyakorisága például Oroszországban a nem szennyezett területeken is hasonló mértékben emelkedik.
Bizonyos becslések szerint Európában a rákos megbetegedések számának 0.01%-os növekedése várható a csernobili eredetű sugárterhelés miatt, azaz minden tízezredik rákos betegséget ez fogja okozni. Ezt a becslést eddigi mérések nem támasztották alá, az ukrán és fehérorosz szennyezett területeken sem mutatható ki növekedés. Különösen a leukémia drámai növekedését prognosztizálták, ez azonban egyáltalán nem következett be, a szennyezett és nem szennyezett területeken ugyanúgy változott a leukémiás megbetegedések száma .
Orosz dozimetriai becslések szerint a baleset utáni 25 évben összesen 670 rákos megbetegedés fog a csernobili eredetű sugárterhelés miatt bekövetkezni. Egy másik becslés szerint a baleset miatt bekövetkező genetikai hatások száma a következő két nemzedék során várhatóan a természetes mutációk 0.015%-a lesz. Eddig mindenesetre nem növekedett a születési rendellenességek száma az érintett területeken.
2005 szeptemberében látott napvilágot a Csernobil Fórum (Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormánya, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a Világ Egészségügyi Szervezet, az ENSZ Fejlesztési Program, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szerezet, az ENSZ Környezetvédelmi Program, az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája, az ENSZ Atomsugárzások Hatásait Vizsgáló Tudományos Bizottság és a Világbank közös szervezete) által, száz kutató munkája alapján elkészített "Csernobil öröksége: egészségügyi, környezeti, társadalmi és gazdasági hatások" című jelentés. Ez 4000 főre teszi azon áldozatok számát, akik a baleset következtében rákos megbetegedésben halnak meg.
A csernobili baleset legkülönösebb és igen veszélyes hatása a volt Szovjetunión belül és kívül is tapasztalható pszichológiai hatás. A volt Szovjetunió területén ennek egyik legfőbb jele a hatóságokkal, politikusokkal és a kormányzattal szembeni bizalomvesztés. Másrészt a nukleáris energetikával szemben is alapvetően megrendült a bizalom. A pszichológiai zavarok egy része különböző fizikális tüneteket is okozott.
A pszichológiai hatásokat erősítette az orvosok és a társadalom "megértése" is: bármely szorongó, depressziós emberről elhitték, hogy ő is "csernobili áldozat", és ez egyáltalán nem segítette a gyógyulást. Különösen érdekes az a hatás, amelyet az 1991-ben az ukrán állam által kiosztott nagy összegű kártérítés okozott: az emberek igen rosszul viselték, hogy hivatalosan is áldozatnak minősítik őket, és ez gyakran közönyt, kétségbeesést, vagy épp elzárkózást okozott.
A volt Szovjetunión kívül a pszichológiai hatások szinte jelentéktelenek az előzőekhez képest, bár itt is gyakran előfordul Csernobil okolása a legkülönbözőbb betegségek esetén is. Európában leginkább az antinukleáris mozgalmak megerősödését okozta a baleset, és a nukleáris energetika általános elfogadottsága is jelentősen lecsökkent.